Kosztolányi:
Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat
és kellene még sok száz és ezer
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke
szemérmetes, szerelmes, rikitó
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat
vérszínűt, mint a mérges alkonyat
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Az érettségire már nem sokat tanulok, mert már elég jól tudom a dolgokat, de azért nem árt feleleveníteni. Ma egy nagyon szép nap volt. Nem volt elviselhetetlenül meleg de már nagyon érezni a nyarat. Kertben sütögettünk a délután, családi hangulatban és körben, kiegészülve barátokkal és macskákkal.
ne nevess ki!!!!!
Sok minden történt március óta, de ezzel nem hinném hogy újdonságot közöltem. A kedvenc hónapom május is elmúlt.
Szerencsére találtam egy olyan tanárt aki sokat tud fejleszteni rajtam, én ezt el is hiszem és ezért mindenképp igaz. Az a baj hogy a konzis tanáromat már nagyon kinőttem, főleg mert ő el is kanyarodott már régóta a tanári pályától. És én azt észreveszem ha valaki már nem szívvel-lélekkel csinálja.

Mellettem itt olvas Marci és kinevet :)

A társadalom mint ösztönző közeg megszűnt számomra létezni. Nem segíti már elő a személyiség fejlődését ez az emberi "közösség". (Most jöttem a fbookról...)
Bár az nem véletlen hogy mind ebbe a korba születtünk, akik most a világon járkálunk.De erre most nincs időm hogy elgondolkozzak rajta mélyebben és kifejtsem a véleményem.

Az emberek visszavetik a másikat, apró-cseprő problémákat zúdítanak egymásra és elfedik a valós énjüket egy profilképpel, "stílussal".
A legrosszabbak az áltudományos értekezők,akik az emberek förtelmességén háborognak. Én azért nem szeretnék ebbe a hibába esni, nem is fogok túl gyakran társadalomkritikákat közzétenni.
Mostantól csak azokkal tartom az internetes "kapcsolatot" akik örömet okoznak nekem vagy én nekik.
Az felszíneskedést kiirtom magamból, nem fogok fölöslegesen másokról képeket nézni,úgy hogy nincs bennük az én élményem is.

Tavasz

Ma végre szép tavaszi idő volt itthon is. Délelőtt elmentem a Lilivel lovagolni, a lovak teljesen el voltak alélva a napsütéstől,szinte mindegyik fetrengett a fűben, és Lili alig tudta talpra állítani a szundító Szellőt. (szerintem olyan szörnyű neve van...)
Corinthos talált végre magának egy barátot így kiegyensúlyozottan viselkedik, lehet vezetni, nem makacs, és ma szépen is dolgozott, biztos mert kint lovagoltunk a friss levegőn. Csak nem értem miért "gyerekes" ha a lovakról írok.
Marci Szerbiában van egy nemzetközi verseny döntőjén. Díjat is kapott, gitár-zeneszerző kategóriában 3. lett :)
Már én is úgy szeretnék versenyeredményeket felmutatni. Régen annyi lehetőségem volt erre, mert minden bokorban népzenei versenyeket rendeznek. De a klasszikus műfajban kevesebb a verseny és később érik be a hang is. Szerencsére nekem már szól a hangom, de még sok munkát kell belefektetni. Talán ezért is tetszik jobban a népzenénél, a klasszikusban nem csak az adottság hanem az iskolázottság is számít. Jó választás nekem a bécsi akadémia a legjobb tanárt találtam meg, és amiket mondott nekem azokat nagyon jól tudom hasznosítani az éneklésben.
A divatvilágból meg már kicsit kiábrándultam, annyi felszínes embert ismertem meg általa ami bőven elég is.Persze vannak rendesek is, de a barátaim nagy része mégsem onnan kerül ki. Vagy ha volt/van is modell barátnőm fél év alatt elkopik.

Olvastam egy jó könyvet a Világos pillanatot, ami Schumann életregénye. Így sokkal jobb tőle dalokat énekelni mert kicsit közelibbnek érzem magamat hozzá.

Kicsit most újítottam a lapomon. Ennek két oka van: :) Na jó nem, csak eszembe jutott valami vicc,azért írtam ezt.
Hazaérkeztünk Marcival a római utunkról, és megint visszacsöppentem a hideg hétköznapokba! Legalább múlt hét ilyenkor egy kis tavaszban lehetett részem. Rómában már virágzanak a cseresznyefák, és az nekem a kedvencem, de erről már tavaly és tavaly előtt is áradoztam itt a blogomon úgy emlékszem. Jártunk egy nagyon szép kastélyparkban, régen a fél Róma a Borghese család birtoka volt. Láttunk ott tavat, lovakat, kutya és lófuttatót,virágoskertet stb. Ez hozzám közelebb állt mint a római kori remekek. Persze azért a Colosseumot is megnéztük, a februári idő pedig teljesen ideális volt a városnézésre. Még turistából sem volt olyan elviselhetetlenül sok.
És szinte minden téren egy-egy obeliszk díszelgett stílusosan.Sokat loptak régen,az tény.
A Szent Péter tér közepén is egy egyiptomi istent dicsőítő oszlop van, amit egykor Caesar hamvai "díszítettek" egy aranygolyóban, de azóta lecserélték keresztre a csúcsdíszt... Jó sok kultúra összemosódik Rómában.
Holnap pedig kimegyek és meglátogatom a kis Corit. Szegényt elhanyagolom a konzi és egyebek miatt de majd nyáron lesz sok időm, meg az érettségi szünetben.
Olvastam ma egy nevetséges kritikát Kocsis Zoltánról, amiben egy tudatlan újságíró kérdőjelezi meg a szavait, úgy hogy semmi köze nincs a zenészvilághoz (bár hogy ne legyek olyan kontár mint ő, utánanéztem és elvileg tanult zenét a vitriolos tollú, így viszont még hiteltelenebb az írása.) A zenészek között dicsőség egy-egy híres családba születni, tartozzon az bármiféle kisebbségbe...
De nem fogok most ilyen vizekre evezni, mert nem szeretnék tudálékosnak tűnni és nem is érzem magam ezen a téren elég képzettnek ahhoz, hogy véleményemen bőszen kifejtsem.
Viszont Rómáról tervemben volt valamit feltölteni úgyhogy míg el nem felejtem azt megcsinálom.

I'm ill

Jaj most beteg lettem. Arra keltem hogy 39 fokos lázam volt.
Biztos elkaptam a Marci és a Lili vírusát. Tegnap pedig egész nap nem voltam friss levegőn és így boldogan kifejlődtek bennem a kórokozók.
Az is baj hogy nem a fontos dolgokra koncentrálok sokszor és elaprózom az energiámat.
Most is egy csomó hülyeségen jár az eszem amik nem is igazán fontosak.
Túl visszahúzódó is vagyok ha idegen helyen járok, vagy ha úgy kezelnek engem mint egy bátortalan kis valakit. Arra gondoltam hogy a modellkedés egy jó ok az önérvényesítés gyakorlására, remélem azóta határozottabb vagyok. ("vagy mégsem?..."by régi poén)
Ma már csak filmet fogok nézni meg ilyenek különben is fáj a fejem a számítógéptől.
Így ma sajnos kihagytam a németórámat is.
Ha fáj a fejem nem lehet átgondolt jó bejegyzést írni.

Ez a kép pedig a 4es metró alagútjában készült.
Nagyon hideg volt sajnos, de a kiskutya jobban fázott mint én.