Konzibál

Most itt vagyok az iskola egyik termében és tétlen perceimet számítógépezéssel ütöm el. A mi osztályunk kapta meg azt a megtisztelő feladatot,hogy kaját készítsen, így délután nyomogathattam a majonézes tubussal különféle amorf mintákat a szegényes kinézetű szendvicsekre. Amúgy meg semmi kedvem nincsen a "bálhoz",igazából ez nem is egy komoly bál,hanem egy rendezvény, amit "nem lehet kihagyni..." Tavaly sem éreztem túl jól magam,most meg már előtte sem kapott el az izgatott készülődési láz. Az az egy jó,hogy utána nálam alszik majd Kate és Bori. De hogy alvásra mikor fog sor kerülni az kérdéses,mert senki nem tudja hogy mikor lesz befejezve az éjjeli mulatás. Meg azt sem hogy merrefelé a városban. A Bástyába most semmiképpen nem akarok menni, harapni lehet a füstöt és távol vannak egymástól az asztalok is. Túlságosan klikkesedő hely-meg büdi is.
Mondjuk mit várok egy kocsmától... Ezért ma rendes leszek. Csak nehéz átgondolnom hogy ki mikor hova megy és mit csinál. Cs. is elvileg nálam alszik, gyakorlatilag meg én csak alibi vagyok neki, inkább mást fog csinálni este. Szerintem lassan elkezdem a kézülődést, a tavalyi képeket elnézve nagyon nyomi voltam, remélem ez idén nem ismétlődik meg.

Azt vettem észre hogy a jobb tenyerem mindig sokkalta hidegebb mint a bal. Talán mert a bal közelebb van a szívemhez?:) Most is,s ez egyre gyakrabban van,még akkor is ha kesztyűt hordok.

http://www.youtube.com/watch?v=nfwWKCRth_A ez az egyik kedvenc zeném/kisfilmem, vagy nem is tudom mi ez.(summer 78) Yann Tiersen szerezte, mondjuk szinte minden darabja amit eddig hallottam nagyon egyforma stílusú, de azért mind tetszik. Még a hangulatuk sem tér el. Mondjuk nagyon jó ezeket a darabokat játszani zongorán, én is tudok három zenét tőle, és most próbálom megszerezni a negyedik kottát. Nem túl nehezek,de jól szólnak. Életemben ez volt az első "dejóhogytudokzongorázni" élményem,amikor megtanultam az elsőt. De most mennem kell, mert itthon mindig muszáj valamit csinálni még akkor is ha nincs semmi dolgom. Legjobb ha úgy teszek mintha mindig neurotikus lennék valami miatt. Így felelhetek meg az itthoni elvárásoknak, ez a tapasztalatom. Azért örülök hogy nem mindig vagyok itthon,csak hétvégeken. Persze azért itt is szeretek lenni, de sokszor elegem van.

Idő

Eddig a csendes-óceáni időre volt programozva a gépem. De most ezt is sikerült kiküszöbölnöm:) Ha már így képezgetek, be is rakok egy fess fotót rólam és Coriról. Annyit beszéltem már róla. (Vagy itt pont nem?) Mindegy ha igen, ha nem, most ő is itt büszkélkedhet ezentúl:)
A "beavatatlanokat" most elszórakoztatom Coriról(ritka aki a környezetemben még nem hallott felőle). Ő egy hamarosan kilenc éves magyar sportló, akinek anyjáról csak annyit lehet tudni amennyi Cori "személyi igazolványában" áll, se ez annyit takar: "Anyja: Ezüst
Akár még unikornisvér is csörgedezhet nemesi ereiben a kis utódnak:)
Cori (teljes neve CORINTHOS) apja viszont híres férfiú, nagyon sok csikót nemzett szerte az országban. Ennek köszönheti Cori a népes rokonságát,illetve fellengzős,ámde jól hangzó nevét. (Apja neve Corino)
Idén kezdtem el vele versenyezni, mindketten tapasztalatlan zöldfülűként vágtunk neki az idénynek. Ez meg is látszott eredményeinken, kivéve párat,azokon viszont nagyon jól éreztük magunkat. Cori kedvenc időtöltése a kajáláson kívül, mások (emberek és egyéb állatok) szórakoztatása.Mindig kitalál valami szerinte vicces dolgot, ami néha tényleg egész jó.
Az istállóban ahol él, megbecsült helyet foglal el, ő az egyetlen akinek sikerült leszerelnie a "felső rácsot" így ő bármelyik napszakban kitekinthet a folyosóra. Ez kielégíti nagyjából mérhetetlen tudásszomját, és kiváncsiságát. Így télen egy dolog hiányzik neki: a nagy legelő. Mikor jobb idő volt, több kilométer hosszú mezőn nyargalászhatott,most viszont téli-punnyadó-pihenő idejét tölti.
De azért szeretem nagyon,mert nem tudom elképzelni azt az élethelyzetet amikor nem érezné azt: minden úgy a legjobb ahogy van. Mondhatni áthatja őt a Feng-shui életérzés:)
na de mára ennyi elég is róla, főként hogy túlpörögtem most egy kissé. Elvégre melyik netezőt érdekli Cori toplistás hőstettei?
Úgysem olvassa senki a blogom. Mostmár tényleg lefekszem.

Heuréka

Végre! Két év (nem túl aktív) blogvezetés után,rátaláltam arra a gombra ahol képet lehet feltölteni. Ez egyszerűen lehengerlő teljesítmény tőlem.. Ennek örömére most be is rakok valami,nem túl értelmeset,csak hogy kipróbáljam működik-e a dolog nekem is:)
Eléggé szédítő mit ne mondjak, régen imádtam az ilyeneket. Volt is egy könyvem, az volt a címe: Na látod hogy látod? Nagyon szerettem. Ma szokatlanul alulteljesített az agykapacitásom,meg mostmár hajnali/éjjeli negyed 1 van,ezért jobb ha meg sem erőltetem magamat. Jóéjt minden embernek!
"Nem igaz,hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött.Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük mint a maffiának." -Kurt Vonnegut. Kár hogy csak azután fedeztem fel munkásságát miután meghalt,de szerintem ez a költők,zeneszerzők, festők sorsa,amint meghalnak, rögtön nagyobb a kereslet a műveik iránt.

Karácsony

Most van éjfél,csak valamiért ez a honlap helytelenül jeleníti meg az időket,valószínűleg vmit át kéne állítanom de nem megy.Kaptam ma ajándékokat,nagyon jókat,de valamiért estefelé még a tíz órai "éjféli mise" előtt majdnem elbőgtem magam a szobámban. De hogy miért azt nem tudom.Mert túl labilis az idegrendszerem évvégére már:S Na jó nekem van egy elég konkrét elképzelésem arról miért éreztem magam "szottyosan" (most nem jut eszembe semmi normális találó szó).
Na de végülis ezt most nem fogom leírni mert megbánnám másnap. Meg hát ugye ezt sok ember olvassa,hisz mindenkit az én énekem érdekel,haha.Vagyis életem,de annyira rá vagyok állva a zenei vonatkozásokra hogy nem tűnt fel az előző nyelvbotlásom. De azért az elmondom hogy valaki/valami nagyon hiányzik nekem, csak az ebben a legeslegrosszabb hogy erről most nem fogok beszélni.... lehet hogy sok mindenkinek már totál elege van belőlem.
Szerintem nekem is elegem lenne magamból ha én nem én lennék. Na ó most késő van és a gondolatim már nem éppen értelmesek,majd még idén (talán) meglátogatom ezt a helyet. Durva hogy nemsokára 2009 lesz. De van egy olyan érzésem hogy az egy jó év lesz nekem.
Meg arról még nem is írtam hogy láttam egy hullócsillagot tegnap mikor mentem Pestre (azt hosszú lenne leírni hogyan és miért mentem oda) Csak én láttam meg az öcsém,a többiek nem arra figyeltek. Viszont ő is és én is kívánhattunk egy Tutira-teljesülni fog Kívánságot:) Neki máris teljesült mert egy PSP-t vagy mit kért és no lám nem ezt kapta karira? Mondjuk ez egy unalmas kívánság volt. Az enyém sokkalta jobb de többet kell rá várni.

Advent van?

Annyira nem érzem most a Hangulatot,amit szoktam karácsony előtt. Nem is tudtam hogy az előző bejegyzésem sikeresen közzé lett tétetve. Most nem akarok írni mégsem.

December első napja

Valamiért nem akar működni a billentyűzet.Most végig lenyomva tartom az egeret és félkézzel írom keserves bejegyzésem. Hétvégén megnéztem az osztálytársaim koncertjét,bár némiképp eltérítődtek az eredeti műfajuktól,és véletlenül egy rockfeszten találták magukat.Vicces volt ebben a stílusban látni őket,de nem lepődtem meg.Bizonyos dolgokban lehet hogy éppen most,közelebb áll a lelkivilágukhoz mint Bertalotti vagy Bach.Á. pedig most rávezetett a József Attila versekre, most az 1922-ben íródott verseit böngészem. Akkor volt tizenhét éves alig több mint én. Hihetetlen,hogy milyen érett látásmódja volt,meg kifinomult belsője. Mondjuk muszáj volt akkoriban korán felnőni. Írt szép verseket az biztos...
József Attila:Várlak
Egyre várlak. Harmatos a gyep,nagy fák is várnak büszke terebéllyel.Rideg vagyok és reszketek is néha,egyedül olyan borzongós az éjjel.Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét és csend volna, nagy csend,de hallanánk a titokzatos zenét,a szívünk muzsikálna ajkainkon és beleolvadnánk lassan, pirosanillatos oltáron égve a végtelenségbe.


Egyszerű vers
Mikor már minden sötét és felszakad köröttünk lilán az ég,
akkor szeretném látni a szemedet.
Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném meg-
csókolni kezedet merészen.
Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom,
hogy nem fogom megcsókolni a kezedet.