Hullikahó

Egész nap esett itt Győrben a hó. Ilyenkor mindig az az érzésem hogy most akarja bepótolni, a tél utolsó hónapjában az összes lemaradását az Időjárás. Mint amikor a tanárok a szünetek előtti utolsó héten kapnak észbe, és mindig akkor írjuk a legtöbb dolgozatot. Most ez a veszély nem fenyeget egy félezer évig,legközelebb márciusban örülhetünk a nemzeti ünnepnek a konziban. Jaj de most mennem kell, még mielőtt elkezdtem volna.

Szolfézsleckék:(

Vajon miért nincs egy szem Bertalotti solfeggio sem fent a youtubon??!
Látszik hogy senki nem tudja őket rendesen megtanulni.

Nem mindig van igazam

Azért a túlságosan leegyszerűsített formula sem tenne jót a kapcsolatoknak, mert akkor meg a bénázások szépsége veszne el. Meg úgy nem tudna beérni egy szerelem sem,ha túl hirtelen jön.
ööö...jobb ha inkább már nem osztom az észt mert ez zavaró.

Valen-time

Ezen a napon elég nehéz belőlem romantikus érzéseket kiváltani-az idő hideg és lucskos, és a 14-es számot aki kitalálta az ritka szánalmas volt. Nem szeretem az ál-érzelmes napokat.(Meg a muszáj-partykat mint szilveszter.) Persze ilyenkor azzal jön egy barátnőm, hogy csak addig vélekedek így amíg nincs barátom, még az is lehet hogy igaza van...De most akkor is nekem van igazam, elvégre nekem mindig igazam van, ha a magam véleményéről van szó:)
Ami képet beraktam az egy anime, és végülis a Valentin-témába vág. Tulajdonképpen én nem szeretem a japán rajzfilmeket, mangákat stb., de ez nagyon tetszik. Talán azért mert besüt a fény az ablakon és a lányon látszódik, hogy hirtelen felindulásból csókolta meg álmai hercegét, és enyhe pír van az arcán. Lehet hogy azért látok bele most ilyen érzelmeket,mert valami enyelgős zene hallatszódik a filmből amit a nővérem néz a háttérben. Bár most elképzeltem a helyzetet, és fogalmam sincs mit tenne egy valódi fiú egy efféle helyzetben,mint ami a képen látható. Az a baj hogy annyira másként működnek, túl bonyolultak ahhoz hogy megértsem az érzéseiket. De szerintem ők sem értik meg a lányokat. Mennyivel egyszerűbb lenne a világ ha köntörfalazás nélkül beszélnénk egymásnak az érzelmeinkről. De ez nem hinném hogy valaha változni fog.
Annyira sokszor dobálóznak az emberek a szerelem-szeretet szavakkal, hogy kezd elkopni a valódi értékük,ha így folytatódik. De még ennél is rosszabb amikor nem merek megnyílni olyan emberek előtt akik számomra fontosak.A végére milyen szentimentális lettem.
Viszont most telefonáltam Noémivel és ő is pont arról kezdett el beszélni hogy miért van a férfi-nő kapcsolatokban egy kommunikációs zűrzavar, vagy ha úgy tetszik hiba.
Az ideális társadalom az lenne,hogyha így kezdődne egy társalgás:
-Szia, mizu?
-Hát nem igazán vagy szimpi bocs.
-Akkor szia.

esetleg:
-Bocs de nagyon tetszel nekem!
-Jaj de nekem te nem...
-Hát ez van,holnap is lesz nap.

a legideálisabb:
-Nagyon aranyos lány vagy!
-Te meg nagyon aranyos fiú.
-Ne kerülgessük a forró kását,szeretném ha a barátnőm lennél.
-Örömmel:)
Nagy ölelés, stb.

Na jó most le kell feküdnöm. A bejegyzéseim végére mindig elmeháborodott debil leszek :D:D:D:D :O:O:O

Most fogalmam sincs miért kezdtem el írni ide valamit,mert jelenleg teljesen kiürültek a gondolataim. Úgyhogy jobb napokat is látott IQ szintemmel ma nem kezdek bele mélyenszántó elmélkedésekbe. A legújabb szavam a szókincsemben a konklúzió (by Anti:D) Ez most nem illett ide nagyon. De ez egy ilyen szétszórt nap. Ma írtam egy matekdogát, Matyi olyan rendes volt hogy előző nap rám áldozott a szabadidejből egy órát és így talán sikerült összehoznom egy "nemkettes" dolgozatot. Azért sajnálom is M-t,mert mindenki őt nyaggatja ha nem ért valamit (és ez elég gyakori jelenség nálunk, ő meg túl jó matematikából a konzi-szinthez képest,meg persze amúgy is).Ki kéne találnia egy órabért. Lehet hogy ballagásra már tetemes vagyon felhalmozódna a bankszámláján.
A napokban felragasztottam a szobám falára egy inda-kompozíciót,tetszőlegesen redeztem el(nagyon "művészi" és "eredeti") az IKEA-ban lehet kapni.Elég jól sikerült,olyan mintha tetoválása lenne az ágyam feletti pár négyzetméternek. De erre is kellett egy hónap mire rászántam magam, a dekoráció már egy hónapja itt penészedett a szőnyeg közepén. Én nem tudom hogy van az,hogy nálam az összes "valamiremégcsakjólesz"-cucc a szőnyegemen helyezkedik el. Soha nem pakoltam oda semmit,de aljas és galád módon az éj leple alatt kikúsznak a szekrényemből és mire reggel felkelek, már ismét a szőnyegemen tornyosulnak a régi kottáim, egy lejárt Győri Est, két 20 Ft-os,egy mobiltelefon töltő, egy fél pár papucs és egy életben ki nem nyitott matekkönyv. Ez a mai nap termése.
Lehet hogy holnap itt maradok Győrben este, és megnézem színházban a Pygmaliont. Mert a Zsuzska mondta hogy van még egy jegye és jöjjek el ha tudok. Nem is kapcsoltam akkor,hogy a Pygmalion (remélem íg írják) az a My fair lady. Hirtelen azt hittem valami dráma vagy ilyesmi. Pedig már láttam egyszer Pesten. Meg még fogom is nézni,mivel a bencés-bérletes túrában is benne foglaltatik.
Régen beszélgettem emberekkel a szűk iskolai körömön kívül. Úgyhogy most elhatároztam hogy gondosabban fogom ápolni a kapcsolataimat, amiket könnyelműen elhanyagoltam. És az újabb ismerőseimet is megpróbálom jobban megismerni. Meg kedves leszek. Meg okos, meg szép-----én leszek Miss world háhá...
Igazából most van pár majdnem-lelki társam akiket nem szabad kieresztenem a karmaimból :) Mintha valami ragadozó fejvadász lennék.
Ahhoz képet milyen leharcolt az elmeállapotom nagyon sokat írtam. Bár talán meglátszódik mert összefüggéstelenül írtam. De most nem telik (egy vagy két L?) többre. Viszont jólesett az írásés ez a lényeg. (Az irodalmi Nobel-díj még kicsit várhat:D)

Fáradt vagyok

Tegnap/ma nagyon sokáig ébren maradtam és kb hajnali háromkor még le kellett cammognom az ajtóhoz kinyitni egyik barátnőmnek aki kissé későn érkezett. Vele jött három illuminált legény akik próbáltak jópofizni, de én nem is láttam őket, mert még aludtam amikor lementem. Szóval nem maradt meg a memóriámban semmi érdekes, kivéve hogy küzdöttem az ébrenléttel. A bál nem tetszett annyira, a zene rossz volt. Az Annával jól elbeszélgettem, de van egy sanda gyanúm hogy nem emlékszik rá és talán ma reggel igencsak másnapos lehetett. Végül Ági is nálunk aludt, egész éjjel azt vártuk hogy hazajöjjön a Kata.
A bál után a Bástyába is beültünk. (Bori,Ági,Zsuzska,én+a konzi ötven százaléka) Rám mérhetetlen fáradtság telepedett, nem is támogattam pénzemmel most a kocsma felemelkedését. Különben is erkölcsi fertő, még a tízéveseknek is eladnak röviditalokat.
Na de most elkezdtem msn-ezni és átjött Pálma is butulni hozzám:)

Konzibál

Most itt vagyok az iskola egyik termében és tétlen perceimet számítógépezéssel ütöm el. A mi osztályunk kapta meg azt a megtisztelő feladatot,hogy kaját készítsen, így délután nyomogathattam a majonézes tubussal különféle amorf mintákat a szegényes kinézetű szendvicsekre. Amúgy meg semmi kedvem nincsen a "bálhoz",igazából ez nem is egy komoly bál,hanem egy rendezvény, amit "nem lehet kihagyni..." Tavaly sem éreztem túl jól magam,most meg már előtte sem kapott el az izgatott készülődési láz. Az az egy jó,hogy utána nálam alszik majd Kate és Bori. De hogy alvásra mikor fog sor kerülni az kérdéses,mert senki nem tudja hogy mikor lesz befejezve az éjjeli mulatás. Meg azt sem hogy merrefelé a városban. A Bástyába most semmiképpen nem akarok menni, harapni lehet a füstöt és távol vannak egymástól az asztalok is. Túlságosan klikkesedő hely-meg büdi is.
Mondjuk mit várok egy kocsmától... Ezért ma rendes leszek. Csak nehéz átgondolnom hogy ki mikor hova megy és mit csinál. Cs. is elvileg nálam alszik, gyakorlatilag meg én csak alibi vagyok neki, inkább mást fog csinálni este. Szerintem lassan elkezdem a kézülődést, a tavalyi képeket elnézve nagyon nyomi voltam, remélem ez idén nem ismétlődik meg.