Már tényleg aktivizálnom kéne magamat, mert fél óra és megyek a Ferihegyre, de még nincs minden bepakolva. De nembaj, csaknem halok bele, ha mondjuk itthon hagyom a fésűt. (Na ezt már pont hogy nem fogom)

Voltam Győrben, a bizonyítványomért ment anya, de aztán végül én is elmentem vele mert csak. Aztán kiderült hogy a bizonyítványomat nem találja az iskola, mindig az enyémmel van a probléma. Tavaly például volt egy kettes osztályzatom, olyan tárgyból amit nem is tanulok. Akkor is bűntudatot kelthettem bennük:)
Még eszembe jutott,hogy már két napja 3 cm-vel alacsonyabb vagyok mint eddig voltam, mert a Mérce (alias M. Albert) mellém állt, aki észlelte majd közölte,hogy magasabb nálam. Ezáltal tudatta,hogy én csak 170 cm lehetek, mert ő pontosan 171! És ez nagyon pontos,mert tavaly(?!) mérték meg a kórházban. Mert ő sosem téved.
Most meg elkezdek bepakolni a bőröndömbe, mert holnap repülök Máltára család nélkül. (Hurrá!!!!!)
Csak az a baj hogy mindent az utolsó pillanatra halasztok, még nem is gondolkodtam mit kell vinni.
De szerintem nem is fogok ezen sokat elmélkedni.

Tegnap ismét a komáromi lovardát boldogítottam, sőt ott is aludtam (a kettes szobában EGYEDÜL és véletlenül sem az 1-ben),de ez annyira nem újdonság, mert mindig nagyon későig elhúzódik a mulatozás a végén.
Az előadás nem volt rossz, én legjobban a "Borjúcska" orosz számot élveztem ahol négyen lovagoltunk lányok, valamiféle formációt. Arra kellett figyelni a leginkább, hogy le ne essen a fejünkről az orosz népi virtust szimbolizáló párta. (Közben nekem lecsúszott a fülemre.) A ló-show előtt egy nappal (este 10-kor) szólt a Tenya hogy tanuljam meg a Vén Európa szövegét,mert inkább énekeljük együtt. Emiatt enyhén stresszes voltam végig, mert ez a ráadás (vagy finálé) szám volt. De aztán jól sikerült, most nem kellett szerencsére improvizálnom a szöveggel. Aztán persze a végén Tenya minden szereplőt bemutatott kivéve engem, mert kifelejtett. Később őt bűntudat gyötörte és a vacsoránál mondta hogy kívánhatok egyet, s akkor Levente könyörgésére az lett a kérés,hogy az est folyamán többet ne énekeljen ha lehet:)
Ja és volt egy beszívott DJ is, aki ezer éves slágereket játszott, de legalább volt zene. Egy Csabi nevezetű lény meg egész végig azon volt hogy sikerüljön leitatnia, de nem jött össze neki. Albert pedig minél későbbre járt az idő, annál jobban sántikált. És agresszívan kérdezősködött, melynek az lett a vége, hogy az én nadrágomon majdnem egy üveg gyömbér landolt, az ő fején meg a maradék.
Már kicsit fáradt vagyok, mert keveset tudtam aludni, meg lovagoltam is délelőtt miután hazaértem, Cori (szürke herélt:P)elemében volt, mivel már 1 hónapja pihent a sántaságból, csak léptem vele de ezt is érdekes huppogásokkal fűszerezte + ezerszer megbotlott.
Ja és arról még nem is írtam hogy amikor jöttem haza reggel Komáromból (Berci másnapos volt jeeejeee) akkor felvettünk egy stoppost, mert olyan extrém fazon volt. Népies hacukában állt meg kalapban, és furulyáját fújta. Ilyen elvarázsolt ember volt, mutatott fényképalbumot is lovakról,kecskékről és a gyerekeiről/feleségéről. Később énekeltem neki egy népdalt és ennek örömére meghívott magukhoz ma délutánra, mert rendeznek amúgy is egy zenés estet. De erre már nem lenne energiám, és címet nem is mondott, csak annyit hogy a templom mellett laknak balra Pilis....-en.
De azért jó volt. Meg érdekes volt a hétvégém.
És találkoztam MENNYEI MANDARINNAL is, meg a családjával és kaptam tőle csavarintyús nyalókát:)

Ide írtam valamennyit, de aztán giccsesnek ítéltem és kegyetlenül kiszelektáltam.

Most időzavarba kerültem. Így összefolyik előttem a tegnap meg a ma,sőt most már úgy érzem hogy másnap reggel van,minekutána aludtam ma délután 4 órát.
Tegnap este elmentem Pestre az osztálytársamékhoz, összesen heten aludtunk nála, vagyis inkább ez olyan virrasztós éjjel volt. És nekem korán reggel ki is kellett mennem a Nyugatiba, hogy kilencre odaérjek az esztergomi lovardába.
Azért nem bántam meg hogy elmentem, jó volt őket az iskolai környezeten kívül látni. Mikor találkoztam velük éppen kezdett szemeregni az eső a Margitszigeten. Aztán bolyongtunk össze-vissza, majd kora hajnalban megnéztünk egy egészen félelmetes filmet s Másvilágot. De jól elszórakoztam rajta Borival. Meg szerencsémre nekem még jutott ágy, bár eléggé heringnek éreztem magam a falhoz csappanva.
Reggel sikeresen aktívan ébredtem, nem volt nehéz felkerekedni és a lovardában edzés után még telefonáltak, hogy menjek el repülni. Nem volt sok kedvem, de nem bántam meg, csak a gyomrom liftezett amikor kicsit huppogott a levegőben. Legközelebb enyhén másnapos és kialvatlan állapotban nem megyek. De fentről jól láttam mindent és a "sofőröm" is szimpatikus volt. Jó érzés volt hogy nem kell a forgalomba beszállni és mindenen könnyen át lehet haladni, így 25 perc alatt eljutottam Dunakeszire, még az alagi lóversenypályát is láttam fentről.Az egomi lovardát még meg is örökítettem.
Hazaérve ettem vmi halászlevet,egy vendéglőben és majdnem elaludtam az asztalnál úgy éreztem. Azóta meg itthon tényleg csak ezt tettem. Így most felébredvén nem tudom hová tenni az időt, bár most hogy fürödtem, mesterségesen előidéztem az "estevanmárnyolcóra" hangulatot.

Sokoldalú ember volt Boris Vian, most vált szimpatikussá, a könyve alapján azt gondoltam elborultabb lehetett.

Most olvastam Maf blogját és nagyon meglepett hogy már nem látogathatja meg akárki, csak az "elit klub", vagyis az általa engedélyezett emberek. Azért örülök hogy köztük vagyok:) És ott néztem, hogy berakott pár varródanis verset, s eszembe juttatta hogy még hétfőn voltam író-olvasói esten Győrben Árpival és Bendixxel. (Ezt 2 x-el írják?) Elég fülledt idő volt, arra emlékszem a leginkább, de azért nem bántam meg hogy elmentem a Varró-Szabó páros sztorizgatására.
Ma meg levizsgáztak a hegedűsök is, és ezennel véget ért hivatalosan is a tanév nálunk. (Örültem hogy én már kedden letudtam...)
Ma reggel olyan jól aludtam és a nővérem meg galádul felkeltett..Ahhoz képest hogy tegnap ,már hajnali fél ötkor talpon voltam és nem tudtam visszaaludni. Unalmamban befejeztem a Boris Vian könyvet amit már rég el kellett volna olvasnom, majd feltúrtam a még elég szedett-vedett szobám (még nem heverte ki a Győrből hazaköltözködésem), és megtaláltam a tavalyi, kézzel írott naplómat, amiben igazán érdekes dolgok állnak. Akkoriban sokszor leírtam az álmaimat reggel, nehogy elfelejtsem őket. Kár is lett volna értük, mert most jöttem rá, hogy tavaly nyáron megálmodtam a jövőmet. Most nem kezdek bele a paranormális képességeim ecsetelésébe, de ez tényleg meglepő volt. Azért nem nagy dologra gondolok, csak előrevetített egy találkozást.