
Hajat kellene szárítanom,meg már illene aludnom,mindenki alszik.
Kivéve Ágit,mert ő most hívott hogy: Mizu? :)
Nem jó hogy ellenőrzés alatt akarnak tartani otthon, és hiába költözöm el messzire, ez még ide is kivetül. Sosem fogok tudni felnőni. Csak a szeretetmegvonás és túlzott érdeklődés között nagy különbségek vannak. Nem tudom miért nem lehet megtalálni az arany középutat.
Hétvégén sem sokat aludtam, mert lovasszínház volt, idén először. Megtudtam előtte 2 nappal hogy meg kell tanulnom hegedülni egy darabot, mert én fogom játszani. De kotta nélkül tanultam meg fül után, ujjrendek nélkül, úgyhogy izgultam miatta.
Végül azért jól sikerült, meg eddig úgysem hegedültem ott még. Sőt Bercinek is otthagytam az öregebbik hegedűmet, hogy cincoghasson rajta.


Szombat este sokan felöntöttek a garatra.
Döme pedig elmondta hogy olvasta a blogom, mert írtam róla. Ez ritka,mert sokszor nem írok a fontos emberekről, inkább megtartom magamnak a gondolataim, sokat írni másvalakiről nem merek.
Másnap reggel néztük a lovardában vidám vasárnapot és hasonló gáz tv-műsorokat.Éljen a MuzsikaTv.
De már hétfő és kedd határa van. Visszaposhadtam a konzi mocsarába. A kép megragadja a délutáni hangulatot, ez szolfézs előtt volt Lillával. Monoton a tanmenet nagyon, hétfőn Bertalottiból felelünk mindig.
Ja és gyönyörködöm a tavasz csodás misztériumában, mint mindenki más akinek nincs ötlete hogy miről írjon. Tényleg szeretem a tavaszt.
jóéjt, és ha valakit felkeltettem bocsánat:)