Kicsit most újítottam a lapomon. Ennek két oka van: :) Na jó nem, csak eszembe jutott valami vicc,azért írtam ezt.
Hazaérkeztünk Marcival a római utunkról, és megint visszacsöppentem a hideg hétköznapokba! Legalább múlt hét ilyenkor egy kis tavaszban lehetett részem. Rómában már virágzanak a cseresznyefák, és az nekem a kedvencem, de erről már tavaly és tavaly előtt is áradoztam itt a blogomon úgy emlékszem. Jártunk egy nagyon szép kastélyparkban, régen a fél Róma a Borghese család birtoka volt. Láttunk ott tavat, lovakat, kutya és lófuttatót,virágoskertet stb. Ez hozzám közelebb állt mint a római kori remekek. Persze azért a Colosseumot is megnéztük, a februári idő pedig teljesen ideális volt a városnézésre. Még turistából sem volt olyan elviselhetetlenül sok.
És szinte minden téren egy-egy obeliszk díszelgett stílusosan.Sokat loptak régen,az tény.
A Szent Péter tér közepén is egy egyiptomi istent dicsőítő oszlop van, amit egykor Caesar hamvai "díszítettek" egy aranygolyóban, de azóta lecserélték keresztre a csúcsdíszt... Jó sok kultúra összemosódik Rómában.
Holnap pedig kimegyek és meglátogatom a kis Corit. Szegényt elhanyagolom a konzi és egyebek miatt de majd nyáron lesz sok időm, meg az érettségi szünetben.
Olvastam ma egy nevetséges kritikát Kocsis Zoltánról, amiben egy tudatlan újságíró kérdőjelezi meg a szavait, úgy hogy semmi köze nincs a zenészvilághoz (bár hogy ne legyek olyan kontár mint ő, utánanéztem és elvileg tanult zenét a vitriolos tollú, így viszont még hiteltelenebb az írása.) A zenészek között dicsőség egy-egy híres családba születni, tartozzon az bármiféle kisebbségbe...
De nem fogok most ilyen vizekre evezni, mert nem szeretnék tudálékosnak tűnni és nem is érzem magam ezen a téren elég képzettnek ahhoz, hogy véleményemen bőszen kifejtsem.
Viszont Rómáról tervemben volt valamit feltölteni úgyhogy míg el nem felejtem azt megcsinálom.
