A szombat esti esküvőn sajnos elég hideg idő volt, de a templomban jól sikerül az éneklésem (ave maria), Orsi a menyasszony meg nagyon szépen nézett ki. Magassarkúban kicsit magasabb volt mint az unokabátyám, de jó festettek egymás mellett. Sajnos a bulin szörnyű lagzizene volt és nem tudtam magamon erőt venni hogy erre táncoljak. A násznép átlagmagassága minimum 185-190 cm volt, és én még magassarkú cipőben is alacsonynak éreztem magam. Van egy másodunokatesóm akire nem is emlékeztem, de 210 cm, mellette még apa is eltörpült.
Azért durva hogy unokabátyám megházasodott,ő volt a boldog agglegény a családban.
Ezek után a reggelem borzalmas volt, ennyire sosem éreztem magamat másnaposnak, pedig nem is ittam szinte semmi alkoholt, ezért biztos hogy valami front vagy rossz kaja volt a dologban. Amint felkeltem rögtön bevettem vmi hányáselleni gyógyszert, és még szédelegtem is. Aztán visszaaludtam és délig regenerálódtam.
Délután az öcsém beköltözött a bencések koleszába, bár a szobatársaival nem találkoztam, van egy Antal és egy Dani.
Az évnyitóra ottmaradtunk,ami egy mise volt, de az valami szörnyű élmény volt, mostanában ha beülök egy misére mindig alfa-állapotba kerülök és nem tudom nyitva tartani a szemem, és mindig fel kell állni,szóval nem tudom átadni magam a teljes relaxációnak, az alvás és az ébrenlét határmezsgyéjén lavírozok. Ez nagyon fárasztó! De legalább volt ülőhelyem, azon a levegőtlen helyen, mert elszívta a sok ember az oxigént. Közben azon morfondíroztam hogy minek van az előttem lévő szószék tetején egy arany ördög, vagy Mózes szarvakkal.
Este voltam koncerten pihenésképpen, ahol sok szerb rézfúvós játszott, macskajaj-szerű zenéket. De legalább jól tudott trombitálni a frontember. Kicsit hűvös volt, bár ez szubjektív mert én ma egész nap majd megfagytam, pedig perzselt a Nap. Lehet vámpírrá váltam:)

Most energiatartalékaim végére értem, még csak kilenc óra van és tökfáradt vagyok, de 4 óra vizsgázás egy poshadt teremben nagyon letompított. Ennél jobb szó most nem is tud az eszembe jutni. Azért sikerült facebookon összevesznem Lucával és felköszöntöttem Giuliot, de ennyi bőven elég az olaszokból mert fárasztóak és ha belegondolok hogy ott még nagyobb hőség van....

Kiderült hogy az iskolámban, ebben a patinás intézményben már az év elején is nagy fejetlenség uralkodik. Sosem tudnak semmit megszervezni... Az évnyitó inkább kedd reggel lesz, eltérve az eredeti konstrukciótól. Szóval hétfőn nézhetek ki a fejemből, mert még el sem kezdődik a tanítás :)
Vagy tartok egy városnézést, talán már befejezték az utcatördeléseket. De szerintem még alig lesz osztálytársam Győrben aznap.

Éppen Pálmánál vagyok, és gondoltam írok pár sort. Holnap megyek az írásbeli nyelvvizsgára, majd este tanulok rá. Egyébként is tagja vagyok az "Akik mindent az utolsó percre hagynak" csoportnak facebookon. A szóbeli az egy poshadt BME-s épületben volt, két klimaxos nőci beszélgetett velem, a sportokról, meg a televízióról.
Kezd zsúfolttá válni a hetem, mert holnapután Győrbe megyek az unokabátyám esküvőjére (végre felvehetem a ruhám:D), vasárnap meg már nem jövök haza, hanem maradok Győrben és végigbambulhatok 2 évnyitót is. Az egyik a sajátom, ahova feltétlenül el kell mennem azt mondták, a másik meg a bencés sulis ahova az öcsém megy és mivel az misével van egybekötve, így egy füst alatt elintézem a búcsúzkodást, meg a hitbéli megtisztulást... ez azért túlzás, mivel egész nyáron alig voltam templomban, de mindegy. Azért kíváncsi leszek mit fog Marci kezdeni egyedül a suliban. Most viszont már én is várom az iskolát, megtudtam hogy egyik barátnőm az osztálytársam lesz (aki Madridban tanult).

Holnap megyek nyelvvizsgára.
Elég gáz így világgá kürtölnöm, főleg, hogy nem nagyon bízok a tudásomban, a nyelvtani rész felét csak tippelni tudom.Úgyhogy most elkezdtem időt húzni,mindenféle elfeledett honlapot meglátogatok, és telik az idő. Pedig most kénytelen leszek legalább a szituációs gyakorlatokat átnézni, vagy hogy milyen témákról lehet szövegelni. Azért ettől a részétől nem félek a dolognak,mert beszélni bármiről tudok mindig :D

Tegnap megint volt lovasszínházas előadás, a változatosság kedvéért augusztus 20. környékén az István a király-t adtuk elő. Én voltam benne Réka :) Szeretem ezt a szerepet.
Azért az kár hogy a női karakterek a darabban nem olyan kidolgozottak, és egy pörgős számot sem írtak nőknek. (Mondjuk Rékánál ez furán is jönne ki.)

Most nagyon sok ismerősöm eljött,jólesett.

Utána meg még ott maradtam a darab utáni bulin,amit a lovardában tartanak.

Ilyen "szintetizátor-ének-lagzi'" stílusban szolgáltatta a zenét a muzsikus. És Timinek meg most volt a szülinapi italfogyasztós-ámokfutása,amibe be kellett szállnom :P
Jókat táncoltunk, és utána még a komáromi Flamingó diszkóba is elmentem néhány emberrel, ezen a helyen erősen retrós számokat játszottak, és összefutottunk pár lovasruhás (sarkantyú, csizma,lovasgatya) egyénnel akik korábban léptek le a lovardából. De hamarosan a hely bezárt, meg megérkezett az A+A/B különítmény, akik nagy szerencsétlenségükre találkoztak "Nyuszival" aki nem tudom ki, de nem igazán örültek hogy észre lettek véve általa.
Majd hazamentünk és éjjel lett...aztán pedig reggel :P

Végezetül most igen jó hangulatban vagyok, bár egyre bonyolultabb körülöttem a lét, de hát élem az életem és azt teszem ami jól esik.
Most meg szerintem elmegyek és pihenek egy jó nagyot.

Most nagyon tétlen hangulatban leledzek és ez nem jó. Úgyhogy inkább leírom hogy milyen jó volt pénteken a szigeten. Lillával Pesten találkoztam, majd miután a nagy esőt átvészeltük a Mammutban, beléptünk a Sziget területére, ahol jó atmoszféra uralkodott. (Ezt az atmoszférás cuccot a finnektől idézem.)

Sokat gyalogoltunk egyik helyről a másikra, még most is izomláz gyötör:)
Ismerőssel nem találkoztam,mert olyan sok ember van fenn, de például egy popénekes-diszkós hangulatú koncerten megismerkedtünk hollandokkal.
Megnéztünk egypár sátrat még a délután folyamán, illetve egy szívószálakkal kidekorált fazon is színesítette a programunkat.

Este elmentünk a Nagyszínpados koncertre, ahol hihetetlenül tombolt a közönség, könnyű volt eltávolodni egymástól, ugráltak meg lökdösődtek a Prodigy-n. Aztán találtam magamnak egy őrzőangyalt egy francia fiú személyében, aki tipikusan franciás volt,nem volt felfokozott idegállapotban, hanem józanul szemlélte az eseményeket és néha kamerázott. Amikor elkezdtek löködni ilyen-olyan mámoros csapatok akkor összekapaszkodtunk, egy csomószor egyébként is neki taszítottak. És tök jó magas is volt. Steven-nek hívták ennyit tudok róla összesen,meg hogy hol lakik. Azért jó volt hogy fedezékbe vonultunk eléjük (ketten voltak) mert visszafogottan buliztak..

A koncert után, elmentem Lillával másfelé, aztán hívtak minket csocsózni finnek, akikkel megtárgyaltuk angolul hogy nyelvünk ugyan hasonló, de egy kukkot nem értünk a másik szavaiból. Ők nagyon kedvesek voltak, a legviccesebb az egyik fiú neve volt Jukka-Pekka.
Aztán holmi magyarok meg már rólunk is azt hitték hogy finnek vagyunk, így angolul beszélgettünk, ez nagyon szórakoztató volt.
Voltunk táncolni is, már meg nem mondom hol, és ott 2 olasz kérdezett tőlünk valamit (talán öngyújtót kértek), és rögtön megkérdeztem hogy: Rómából jöttetek? Ők meg csodálkoztak hogy ezt honnan tudjuk, de egyébként onnan hogy Máltán már profi népességcsoport-analizátorok lettünk. Sétáltunk az utakon és Lilla mondta nekem: franciák,olaszok, svédek. És mindent kitalált,mert mikor közelebb jöttek azon a nyelven beszéltek:)
Ja és mindenki tőlünk kérdezte az irányt mindenféle sátorok felé, nem mintha mi tudtuk volna.
Annyira elfáradt a lábam hogy a végén már le kellett ülnöm, és még azóta is csak regenerálódom.
(A képen a koncert utáni hangulat..)