De jó hogy ma már vége az óráimnak.

Most annyira nincs kedvem elkezdeni olaszt tanulni, meg szolfézst hogy inkább blogot írok. Ma még moziba is mentem, Dömével megnéztem az Avatart. Egész jó film volt, bár próbált a rendező moralizálni és az nem állt olyan jól neki. Eddig minden fiúismerősöm aki látta, nagyon szépnek találta a főhős lányt. De az az érdekes benne hogy végig kék színű volt és nem ember hanem Navi. De biztos a viselkedése meg a kisugárzása tette ezt a hatást.
Valójában túl korán megérkeztem Győrbe. Ami nem lett volna baj, ha akad társaságom. Csak aztán az utolsó utáni pillanatban lemondta a korai érkezést a "társaság" és gyorsan kellett valakit keresnem.
De a Döme az tökéletes volt, ő a legmobilabb barátom. Még Mediawave-re is eljött velem tavaly amikor hirtelen kitaláltam hogy van egy koncert és őt tudtam mozgósítani.
Aztán az egész napom jól alakult a végére.

Lehangoló egy idő van. Most úgy elutaznék valami nyári helyre, legfőképp Ausztráliába. A szörfös fiúkhoz. Kéne keresnem a neten egy ausztrál ismerőst, Argentínába például már bármikor mehetnék, hála a myspace-nek.
De az ihletet most a Dubaiba utazó ismerőseim adták. Itthon valahogy nincsen életkedvem, hiányzik a napfény. De sebaj majd megyek síelni és a hegytetőn mindig szikrázó napsütés van, kivéve ha esik a hó, de azt utálom, és a léc sem csúszik rendesen.

Hétfőn elütötte a mobilomat egy autó. Jól kezdődött az iskola. De azért a helyzet vicces is, mert a kijelzője ugyan teljesen tönkrement, de egy kereszt rajzolódott ki rajta, így az a tervem hogy elküldöm Vatikánba, vagy eladom az ebay-en. És mikor elkezdtem nyomkodni hogy él-e akkor bekapcsolt a zenelejátszómból Caccini: Ave Maria-ja. Szóval stílusosan halt meg.
Most két magas hendikepszámú telefont használok egyszerre. Az egyiken nem látok semmit, de tudok tácsázni viszont az sms-eket nem látom, a másik meg nem jelzi ki a nem fogadott hívásokat és néha eltűnik az egész telefonkönyv.
Most azonban mennem kéne iskolába, mert mindjárt egy rohadt unalmas dupla németórám lesz.

Ez az első írásom ebben az évben.
Szilveszterkor rendhagyó módon jól érezem magam. Győrben voltam egy házibuliban ahol a gazdát nem ismertem és még sok más embert,illetve az ismerőseimből 25% el sem jött, de a végére már mindenkiről tudtam nagyjából hogy ki. Meg utána elmentünk páran táncolni is egy nagyon retrós diszkófélébe. Sétáltam is, melegszendvicset is sütöttem a többieknek méghozzá a győri lakásomban, bár fogalmam sincs hogyan keveredtünk oda. Úgyhogy nagyon tevékenyen telt az év első pár órája.
Bár azt utálom az első napban hogy valahogy belém vésődött hogy amit akkor csinál az ember, azt fogja az egész elkövetkezendő évben is. Ez így túl nagy felelősséget pakol rám. Mondjuk az optimista hogy délig ágyban voltam.

Újévi fogadalom
Eszter tett egy újévi fogadalmat
Minden eddiginél jobban fogok halogatni minél több dolgot.

Ezt dobta ki nekem a facebook.:)
Szóval most inkább bele sem gondolok hogy holnap már iskola, és legkésőbb hétkor fel kéne kelni.

Na most ünnepelés zajlik, jönnek a nagyszüleim de ez nagy stressz-ennél már csak az rosszabb amikor mi megyünk hozzájuk. Egyébként nem olyan szörnyű, de Zsuzsa mamával egy légtérben megmaradni már fél óra erejéig is embert próbáló feladat.
Anya hozzá képest egy békés, elégedett bárány.

Már jó régóta nem szántam el magamat az írásra. Szerencsére jól sikerült az énekvizsgám, csak 2 lány kapott ötöst rajtam kívül.És mind Kőszegis tanítványok vagyunk. Viszont azóta nem énekeltem, kivéve a bencés karácsonyon, ami nagyon unalmas volt, 2 betlehemest is végig kellett néznem. De itthon nem visz rá a lélek hogy ebben a hideg zongorás szobában elkezdjek énekelgetni, meg olyan feszült légkör van így karácsony előtt hogy elveszi a dalos kedvem. Ma szemrehányást kaptam hogy nem vagyok elég szorgalmas, de egyszerűen itt nem szerettem soha énekelni ebben a süket teremben. És hegedülni sem. És most nem csak kifogásokat találok a semmittevésemre, mert tényleg így gondolkodom. Tegnap voltam a Művészetek Palotájában, Handel Messiás oratóriumát hallgattuk meg Dalmával.Szegény a végére teljesen kikészült, szerintem legközelebb nem fog velem jönni ilyen hirtelen felindulásból koncertre. Én is elfáradtam közben, nagyon hosszú volt, mondjuk számítottam rá, mert én tanultam ziren.
Most viszont mennem kell, mert megígértem Lilinek hogy elmegyek vele az esztergomi programjára.
És becsomagoltam pár kis ajándékot, rájöttem hogy szeretek ezzel bíbelődni. De a legviccesebb ahogy Berci csomagol,ki se látszik a szép papír a vastag szigszalagtól.(lehet hogy k-val vagy x-el írják)