Az év utolsó napjai

Tegnap "korán" 9-kor fel kellett ébrednem, mert előző nap megbeszéltünk egy téli tereplovaglást. Nagy lassan ki is értem a lovardába, ahol Fanni (a lovam) már le volt pucolva és a többi lovat is nagyba csutakolta a lovász. Ez nagyon meglepett, főleg hogy az előző helyén (3 hete hoztuk át ide) nem tisztították le mindig sztem fölösleges is minden áldott nap. Itt sokkal igényesebb a boxa és civilizáltabb a környezet. Vannak fűtött szobák pl: nyerges, klubszoba, de a lovak sem egy széltől süvített rozoga tákolmányban élnek. Egy olyan nyerget kaptam kölcsön amit senki sem szeret használni, pedig egy nagyon drágán vett túranyereg volt. Elmondták hogy a meredek részeken könnyen lecsúszhatok az alacsony háttámla miatt. Mégis ezt választottam, kíváncsi voltam rá. És nekem nagyon is tetszett. Fanni nem rakoncátlankodott, a vége felé már nem akart lépni, inkább ügetett volna, de az erdei vágta (ahol az avar miatt nem volt fagyott a talaj) kiengesztelte. Hazafelé sem lett idegesebb, bezzeg a mellettünk haladó andalúz lóról Herezano-ról le is szállt a lovasa és gyalog vitte be az istállóba. Délután már csak otthon punnyadtam, estefelé pedig elmentünk a szüleim régi jó barátjához Pestre és kb. fél tizenkettőkor értünk haza és fél egykor bújtam ágyba. Ma 10-kor keltem, lemaradtam a miséről, ahova a nővérem Lili is ment. Bezzeg az öcsém Marci még mindig fennt durmol...