Ezentúl megpróbálom berekeszteni a negatív kisugárzást a blogomról,mert senki nem azért szörföl a neten,hogy aztán egy depresszív hangulatú energiavámpír helyen kössön ki, vagy esetleg idetéved egy labilis idegzetű érzékeny ifjú, aki írásaim hatására beáll az emo-brigád vasalthajú dzsungelharcosának. Ma egyébként Lilivel a sétálóutcán kiállított tablókat nézegetve kiválasztottuk a város legfájdalmasabb emo-kidjét, no meg a legpunkabb csajszit, illetve a legtökéletesebben begyakorolt szájpozitúrát alkalmazó hölgyet. találtunk egy nagyon keresztény tablót is ahol igazgató helyett középen egy amerikai lelkipásztor díszelgett.
Kezdek elindulni a pozitív irányba. Ennek örömére valami olyan dolgot rakok be képeken amitől mindig jókedvem lesz. És ez pedig a színes-gusztustalan-ételfestékes nyalóka. De szerintem igen jól néznek ki és akár lehet a művészi önkifejezés eszköze is. Persze nekem az Édességekről már egy tragikomédiába illő eset is eszembe jut,hasonló a "répatorta van?"-vicchez. Bár talán mégsem. DE ebbe itt nem kezdek bele:) Bár igaz hogy kb. egy éve nem is ettem. Főleg a hatalmas színesek tetszenk,bár az ízük annyira nem nyűgözött le eddig. De most ezek a képek mind a pozitív életszemléletet sugallják, és valakinek tényleg az a munkája hogy ilyeneket tervezzen. Egy ilyen nyárimunkát akár ingyen is bevállalnék:D
Egyébként meg ma volt a suliban ballagás. És legszívesebben a Dóriéra mentem volna de a közlekedési tudatlanságom korlátozott ebben... De talán nm is tudtunk volna beszélgetni, szerintem ez az utolsó alkalom amikor együtt van az osztály, bár érződik a "vihar előtti csend" állapot, ahogy mindenki stresszel a következő hét fáradalmai miatt.Én még nem várom az enyémet. Most amúgy fáj a torkom eléggé.
De sebaj vasárnapra úgyis meggyógyulok fő az optimizmus!