Megtörtént a Nagy Szekrénykipakolás, amelytől egész évben ódzkodtam. Nem is volt végül olyan durva a helyzet, bár a folyosókuka az megtelt. Ezt korábban is megtehettem volna, akkor amikor már kidőlt minden kacat a szekrényből mikor kinyitottam. (Már ha megtaláltam nagy ritkán a kulcsot. Az volt a szerencsém hogy egyik szekrénysortárs-sorstársnak nyitja a kulcsa az én záramat is...)
Most hogy itthon vagyok, semmi hasznosat nem kell csinálnom, és megnéztünk Lilivel egy érdekes filmet Benjamin Button különös életét.
Volt benne egy táncosnő meg persze a főhős, aki nem öregedett, hanem fiatalodott. De mondjuk az öregedést annyira a táncoson sem figyeltem meg,jól sminkelte magát. Aztán meg túl hirtelen megöregedett amikor a rendező az "ideje a meghalásnak" szakaszt szimbolizálta. Most youtubon kikerestem a Bach vizsgadarabomat, amit kedden énekeltem. Persze nem pont így, nekem nem állt a rendelkezésemre egy kórus meg klarinét esetleg oboa.Meg persze én nem vagyok Natalie Dessay. Nem is ilyen a hangfajom szerintem. De azért ez még elég igényes feldolgozás a neten. Olyan bénák is fenn vannak, hogy nem tudom elképzelni azt, hogy valaki komoly büszkeséggel tegye fel...Maximum fogadásból.

Azt még nem is mondtam hogy kaptam Pistitől majdnem olyan cukrot amire már ugye fél éve várok................:P

Jól sikerült a vizsgám, ötöst kaptam, erre még nem volt példa itt a konziban.
Most mégis úgy érzem hogy elfelejtettek az emberek, legalábbis nagy részük.
Eltekintve az ismeretlenektől, akik zavaróan betolakodnak az aurámba, vagy látszik rajtuk hogy ismerkedésre vágynak. De ezek mindig kínos helyzetek, próbálok olyankor láthatatlanná válni. Főleg hogy ezek általában 30 év körüli hapekok vagy pedig macsó életérzéssel megáldott egótól duzzadó világfiak.
Ma is ez volt, amikor jöttem haza, de mielőtt szóba kellett volna elegyedni, én már be is mentem a házajtón, akkor meg üvegen át integetett a háborodott jószág.
Zavar az msn. Most is be van kapcsolva, de nem tudok rá figyelni, van egyéb dolgom is. És egyébként is aki miatt rászoktam erre a kóros tevékenységre, az nem tudom milyen lelki felindulás hatására, de úgy döntött többé fel nem teszi a lábát (egerét) eme bűnös cyberkommunikációs mezsgyére.
:(

Ma jól ment az ének. Most éppen a Sziget című filmet néztem. Érdekes volt. Elég késő van már ahhoz hog értelmeset írjak. Már úgy utálom ezt a blogolást is. Olyan muszáj érzésem van tőle,mintha házifeladatot írnék. És különben is szar a hangulatom most.

Ma voltam Lillával napszemcsinézőbe, mindenféle okádék légyszemüveget felpróbáltunk, vicces volt. Egy nagyon csúnya nagyméretűműanyagsárgaszínű az megtetszett nekem. Holnap visszamegyek érte szerintem:)
Amúgy ma az osztályfőnökünk és némettanárunk Gizinéni elvitt minket órán a parkba, és a franciások is jöttek Erikkel, aki egy anyanyelvi francia egyetemista, és fogalmam sincs mit keres itt Magyarországon. (De lehet hogy neki sincs.) De nagyon lelkes, és egy "pötank" (vajon ezt hogy írják?) versenyt szervezett nekünk. Ez az a buta játék mikor a franciák golyókat gurítgatnak és a végén cérnával lemérik a távot hogy ki nyert...
Na de amikor megyünk ki, akkor Gizinéni Erik felé nézett (próbálták egymást németül megérteni, de ez bonyolult mert nekem az sem tűnik fel ha Erik magyarul beszél, olyan akcentusos), és Gizinéni erősen koncentrált rá, felé nézett és.......BUMMM!!! (Lefejelte a villanyoszlopot.)
Akkorát kondult, és nagyon megfájdult a feje, le is kellett ülnie. Olyan komikus volt a helyzet, nem tudtam mit kezdeni az eseménnyel, ez is jellemzően csak az ofőnkkel történhet. Nevetnem kellett, de azért sajnáltam is, mert rohadtul fáj az ilyen. De Erik ura volt a helyzetnek és a tettek mezejére lépett.(Magyarul/franciául elküldött minket a parkba.) Aztán a tanárnőt meg bevitték a kórházba. Jó ez így az utolsó héten.
Meg ma Munkácsy kiállításon is volt az osztály, immáron osztályfőnökünk nélkül.
Ja és még a megasztáros Fekete Dáviddal is találkoztunk az Árkádban, nagy kaland...

Négyes leszek matekból:)
Most sajnos úgy érzem hogy nem vagyok elég kreatív a fogalmazáshoz, és közben Dalmával is beszélek. (Sajnos csak neten keresztül tudjuk abszolválni.)
Mintha a gondolatok kiszálltak volna a fejemből, inkább csak más oldalakat nézegetek. Mandarinnak hála két újabb zenekart ismertem meg a napokban, eléggé le vagyok maradva ez irányú műveltségben. Pedig folyton frissítenem kéne, hogy képben legyek. De nem baj, mert így M. kikeresi nekem a jó zenéket, én meg megnézem a blogján, elég hasonló az ízlésünk szerintem.
Jaj most megyek is inkább.

Most nem csinálok semmit. De ez nagyon jól tud esni ilyenkor. Vasárnap és hétfőn is kint voltam a Vágtán, sőt nagy szerencsém volt, vagy talán inkább szerettek ott engem, mert kaptam kék karszalagot, amivel bemehettem a versenyzők részére fenntartott istállókhoz,meg nézőtérhez. Pedig nem voltam olyan hasznos ember, csak nagyon szurkoltam "Komárom kistérségnek". (A lovas az ismerősöm volt.)
De azért kicsit szégyellem is magam hogy kisajátítottam a véges számú karszalagokból egyet:D
Vasárnap szakadt az eső és nagyon fáztam, hétfőn ellenben szép idő volt, de az a nap már nem tartogatott annyi örömet. Csak azt sajnálom hogy Albert a legnehezebb középdöntőbe lett sorsolva, de ott is 2. lett. (Csak az előzte meg aki a döntőt is megnyerte..) És szerintem neki is ott lett volna a helye a döntőben.
De nem baj, mert így is nagyon jól ment. Bár ez sovány vigasz neki, nála siker orientáltabb embert nemigen ismerek.
Azért örülök neki hogy ott lehettem. Az tény hogy szinte senkivel nem beszélgettem, de sok volt a dolog, meg másokra jóval nagyobb felelősség hárult mint énrám. Én csak a háttérből figyeltem az eseményeket. Meg azért ez nem az én közegem.
Ma meg visszatértem a hétköznapok szürke világába, még matek dolgozatot is írtam.
De mostanság nagyon jó dolgok történnek velem, és még ez is sikerült.
Még berakok egy általam fényképezett gyatra képet a vágtáról, de azért Lopakodó (a ló)is megér egy képet.