Az év utolsó napjai

Tegnap "korán" 9-kor fel kellett ébrednem, mert előző nap megbeszéltünk egy téli tereplovaglást. Nagy lassan ki is értem a lovardába, ahol Fanni (a lovam) már le volt pucolva és a többi lovat is nagyba csutakolta a lovász. Ez nagyon meglepett, főleg hogy az előző helyén (3 hete hoztuk át ide) nem tisztították le mindig sztem fölösleges is minden áldott nap. Itt sokkal igényesebb a boxa és civilizáltabb a környezet. Vannak fűtött szobák pl: nyerges, klubszoba, de a lovak sem egy széltől süvített rozoga tákolmányban élnek. Egy olyan nyerget kaptam kölcsön amit senki sem szeret használni, pedig egy nagyon drágán vett túranyereg volt. Elmondták hogy a meredek részeken könnyen lecsúszhatok az alacsony háttámla miatt. Mégis ezt választottam, kíváncsi voltam rá. És nekem nagyon is tetszett. Fanni nem rakoncátlankodott, a vége felé már nem akart lépni, inkább ügetett volna, de az erdei vágta (ahol az avar miatt nem volt fagyott a talaj) kiengesztelte. Hazafelé sem lett idegesebb, bezzeg a mellettünk haladó andalúz lóról Herezano-ról le is szállt a lovasa és gyalog vitte be az istállóba. Délután már csak otthon punnyadtam, estefelé pedig elmentünk a szüleim régi jó barátjához Pestre és kb. fél tizenkettőkor értünk haza és fél egykor bújtam ágyba. Ma 10-kor keltem, lemaradtam a miséről, ahova a nővérem Lili is ment. Bezzeg az öcsém Marci még mindig fennt durmol...

Az első

Ez az első bejegyzésem, kíváncsi vagyok hogy fog kinézni az oldalam. Egyenlőre elég ennyi máskor bőbeszédűbb leszek.