Az előző bejegyzésemhez hozzá kell tennem hogy ezt Pálmától kaptam, de azért nem lehet beleesni a csapdába ha az alján elolvassuk a kiegészítést. Rájöttem hogy a jó bloghoz nem odalnyi bejegyzések szükségesek (de én rendszerint a túl hosszú kifejtések hibájába esek..) Még rímelt is a szükségesek-esek:)
Lényegre törően,ámde igényesen kell fogalmaznom. Jaj ne erről megint eszembejut T.Cs. az irodalomtanárunk,akinél tehetségtelenebb magyartanárt nemigen hordott hátán a Föld. Most benevezett engem (jóváhagyásom nélkül) egy szónoki versenyre,merthogy én milyen jól beszélek. De én tudom hogy legfejjebb a konzi-szinthez képest vagyok ebben kiemelkedő, és még ha tényleg jó is lennék, akkor sem mennék el erre a megmérettetésre. Én inkább énekes szeretnék lenni mint politikus... Különben meg ezer dolgom van így is, amelyekre nem jut idő.
Annyi mindent kipróbálnék,de nem tehetem,mert nincs időnyerőm. (Ez az egy dolog volt ölete a Harry Potterben, ez nagyon megmozgatta akkor még 12 éves fantáziámat.) Ha most kapnék egy ilyen kütyüt, akkor a lovaglás mellet eljárnék röplabdázni is megint. És megtanulnék táncolni. Egy időben gyakorolhatnám a szolfézst, és társait, és ha kedvem támad még bolyonghatnék is Győr utcáin határidő nélkül. Elmennék világot látni, s közben az engem ideláncoló dolgok miatt sem lenne gondom.
Amúgy még vagy ezerféle dolgot fel tudnék sorolni kapásból, mit tennék még a tömérdek ajándék-idővel. (A vadvizi evezést, a sziklamászást és az ejtőernyőzést nem hagynám ki) Aztán ha túlköltekeznék, akkor egyszerűen a fizetés pillanatában kámforrá válnék, vmi mágikus tárgy segítségével:)
Igazából velem mindig ez volt a baj-hogy annyi mindent tervezek és mindenért képes vagyok lelkesedni (kivéve a szónokversenyt) és ennek köszönhetem rettentő szétszórtságom, megszt is hogy sok mindenhez értek de még semmiben semsikerült elérnem a maximumot. ( bár a művészetben lehetetlen is, de n most nem csak erre értettem)
Bocsánat a sok íráshibáért de képtelen vagyok normálisan használni ezt a sz..r kis notebook billentyűzetet.