Mókuskeréééééék

Sajnos ilyenkor nincsen sok időm írni,meg akkor rögtön azt érzem mennyi időm veszett kárba,mivel előttem tornyosulnak a megoldandó feladatok és a sok kis feladatban elsüllyedek azt érzem és pont azokra a dolgokra nem jut időm amik igazán Fontosak. Nagyon szeretnék megtanulni zongorázni haladó szinten,de ennek gátját állja a lustaságom,ami igazából nem is lustaság, csak ebbe könnyebb belemagyarázni azt a hosszúhosszú históriát ami velem sajnos nap mint nap megtörténik. Mielőtt nekikezdenék a "hadműveletnek" (legyen az zongoralecke, énekszöveg tanulása, vagy hegedűdarab) akkor hirtelen eszembe jut még 4 másik sürgős dolog és a fejem felett összecsapnak a hullámok. Még ezt gyorsan megcsinálom, meg azt is és mire ránézek az órára máris eltelt az az idő amit nemesebb célokra kellett volna fordítanom.
Mondhatni az egyik napról a másikra élek a magam módján, ami még nem tűnik olyan drasztikusnak,de ha így folytatom és lassan (gyorsan!:S) felnövök, akkor nem lesz munkám,mert minden idő kifolyik a kezemből és a társadalom legjobban a szétszórt embereket nem tudja tolerálni. Úgyhogy nagy jellemfejlődésre kell elszánnom magam, s azzal kezdem hogy mostantól minden nap egy fél órát szövegtanulásra fordítok, és 10-fél 11-ig pedig zongoráznom kell. Remélem erre majd folyton emlékeztetni fog az éppen velem lakó személy (vagy Lili, 7végén meg anya,mondjuk őt kérni sem kell megteszi örömmel magától is)
A nővérem nem hagyja hogy többet írjak,mert ő akarja itt elszúrni az idejét.
Csak miért köt ennyire le a számítógép?! Jut eszembe most még fogok Pink Floydot hallgatni Árpi megbízott vele.
Meg ma voltam színházban (Pinokkió a bérlettel, elég szánalmas volt,de jó díszletekkel).
Hazafelé meg láttam egy sört kinnt hűlni az ablakban és úgy megirigyeltem a tulajdonosát, gondolom ez az első (harmadik?) lépcső az erkölcsi züllésemhez vezető szakadék felé...