Ma mégis blogolásra adtam a fejem, bár még fogalmam sincs mit írhatnék, mert olyan vagyok mint egy üres cipősdoboz. Hiányzik a cipő:) Zárkózott időszakomat élem pillanatnyilag. De mivel témák terén most nem vagyok kinyilatkoztató, inkább boldogítom magam vicces cipők látványával, nem is gondoltam volna hogy ennyi infantilis cipellő kering a világhálón:)De inkább nem rakom fel mindet,félek a szerzői jogtulajdonosok bosszújától. Egyedül a halas az amit vétek lenne szelektálni, mert jól mutatna egy horgász lábán. Meg én is szeretek halat enni és ha szükség hozná, megenném a sült lábbelimet. A kis ezüst cipellő meg az én tulajdonomat képezi,de gondolom még rajtam kívül sok boltkórosét is, akik "nem tudták otthagyni". Bár ez nem humoros annyira, csak szeretem, mert annyira hirtelen elhatározásból vásároltam. Utálom egyébként hogy én mindenen ruhadarabon filozofálok egy hetet míg rászánom magam a megvételre.
Holnap elmegyek lovagolni, de az úszást szerintem mellőzöm. Kíváncsi leszek hogy fog Stradivaria akinek sokkal alpáribb neve van, mintha egy szódásló lenne. Coriboriról meg múltkor készítettem "művészi" képeket,majd be fogok illeszteni ide párat ha fényképezőközelben leszek és feltölthetem a gépre.
Az első szó amit életemben leírtam az a cicababa volt.
És az első szerelmem pedig Lengyel Csabika :P De mára legyen elég ennyi az óvodáskori nosztalgiákból.