Ma voltam úszni reggel. Ilyenkor jól esik róni a kilométereket a koszos győri medencében. Eddig eléggé lazulós volt a hetem, jószerivel semmit nem kellett tanulnom, leszámítva a János Passió bemagolását, hogy tudjam az összes témát a dolgozatra és alkalomadtán fel is ismerjem ha berakják a lejátszóba. Csak annyi volt a problémám hogy ami lemezt felrakott a tanárnő, azon nem lehetett érteni a szöveget (csak a szövegről tudom megkülönböztetni a 7. és a 27. kórust). Az egész zenét recsegés-ropogás fűszerezte és többször meg is akadt,szakadozott egy-egy áriarész. Te jó ég azt veszem észre hogy kezdek öregedni, mert csak a példálózó felnőttek használják úgy a szavakat hogy kiejtik, majd rögtön mögé biggyesztik a szó szinonimáját is, műveltségüket bizonyítván. Meg persze hogy tovább tartson a mondandójuk. Például ilyen az irodalomtanárom is, csak ő be sem fejezi a mondatait sosem. Szörnyen idegesítő tud lenni. Hamarosan elindulok lovagolni Mányra és vlószínűleg 2 lovon is fogok menni. Ahol most ülök ott nem látni ki rendesen a ablakon csak egy házfalra. Elég lehangoló. És az eső is szemerkél. Sajnos most nem hagynak nekem békét mert nem bírják nézni az emberek a tétlenségem.