Ma voltam fodrásznál (több mint egy éve nem vágattam le a hajam!). Peti még mindig olyan cukifiú mint amilyen volt, de most hál istennek nem kurtította meg a hajamat túlzottan. De én már a végétől is sajnáltam megválni pedig volt olyan hajszálam amelynek már 2-3 felé szétállt a vége. Csak az a baj hogy a hajvégeim a legszőkébbek:) De annyira nem visel meg a hajvágás, sőt majdnem extrémeskedtem is, de aztán rájöttem hogy zavar a fülem, így inkább nem hívom fel rá a figyelmet egy kontúrral.
Most meg a Rómer Házból jöttem ahol egy filmet néztem meg. Egy diszkókirály DJ-ről szólt, aki drogozott. A történet nem volt rossz, csak a zenék voltak feszültek. A végére már kezdtem megszokni. De azért ezen a helyen mindig jó programok vannak,csak ritkán megyek el. Nincs pedig messze, de mire rászánom magam... Ma egy napsárga farmerben pompáztam. Tök jó érzés volt ebben a szottyos-esős időben. Most viszont epret fogok enni és nem törődöka többi emberrel legfőképpen a hímnemű egyedekkel.

Ezt a videót akkor láttam amikor múltkor voltam a lovasclubbereknél és ott volt Benkő Péter is. Nagyon szép szövege van (Koltai) és jól is mondja el a színész:) És erre most megtalálom youtube-on!! Azt hiszem ezt direkt neki írták. Na jó a képek giccsesek benne, de én csak hallgatni szoktam. Bár még sosem tudtam megérteni teljesen..

Ma mégis blogolásra adtam a fejem, bár még fogalmam sincs mit írhatnék, mert olyan vagyok mint egy üres cipősdoboz. Hiányzik a cipő:) Zárkózott időszakomat élem pillanatnyilag. De mivel témák terén most nem vagyok kinyilatkoztató, inkább boldogítom magam vicces cipők látványával, nem is gondoltam volna hogy ennyi infantilis cipellő kering a világhálón:)De inkább nem rakom fel mindet,félek a szerzői jogtulajdonosok bosszújától. Egyedül a halas az amit vétek lenne szelektálni, mert jól mutatna egy horgász lábán. Meg én is szeretek halat enni és ha szükség hozná, megenném a sült lábbelimet. A kis ezüst cipellő meg az én tulajdonomat képezi,de gondolom még rajtam kívül sok boltkórosét is, akik "nem tudták otthagyni". Bár ez nem humoros annyira, csak szeretem, mert annyira hirtelen elhatározásból vásároltam. Utálom egyébként hogy én mindenen ruhadarabon filozofálok egy hetet míg rászánom magam a megvételre.
Holnap elmegyek lovagolni, de az úszást szerintem mellőzöm. Kíváncsi leszek hogy fog Stradivaria akinek sokkal alpáribb neve van, mintha egy szódásló lenne. Coriboriról meg múltkor készítettem "művészi" képeket,majd be fogok illeszteni ide párat ha fényképezőközelben leszek és feltölthetem a gépre.
Az első szó amit életemben leírtam az a cicababa volt.
És az első szerelmem pedig Lengyel Csabika :P De mára legyen elég ennyi az óvodáskori nosztalgiákból.

Azt hiszem hanyagolnom kellene az internetet. Kóros szokás és elveszi az életet előlem.

Ma voltam úszni reggel. Ilyenkor jól esik róni a kilométereket a koszos győri medencében. Eddig eléggé lazulós volt a hetem, jószerivel semmit nem kellett tanulnom, leszámítva a János Passió bemagolását, hogy tudjam az összes témát a dolgozatra és alkalomadtán fel is ismerjem ha berakják a lejátszóba. Csak annyi volt a problémám hogy ami lemezt felrakott a tanárnő, azon nem lehetett érteni a szöveget (csak a szövegről tudom megkülönböztetni a 7. és a 27. kórust). Az egész zenét recsegés-ropogás fűszerezte és többször meg is akadt,szakadozott egy-egy áriarész. Te jó ég azt veszem észre hogy kezdek öregedni, mert csak a példálózó felnőttek használják úgy a szavakat hogy kiejtik, majd rögtön mögé biggyesztik a szó szinonimáját is, műveltségüket bizonyítván. Meg persze hogy tovább tartson a mondandójuk. Például ilyen az irodalomtanárom is, csak ő be sem fejezi a mondatait sosem. Szörnyen idegesítő tud lenni. Hamarosan elindulok lovagolni Mányra és vlószínűleg 2 lovon is fogok menni. Ahol most ülök ott nem látni ki rendesen a ablakon csak egy házfalra. Elég lehangoló. És az eső is szemerkél. Sajnos most nem hagynak nekem békét mert nem bírják nézni az emberek a tétlenségem.

A hétvégén volt lovasszínház, ott is aludtam, ma pedig az egész brigád eljött Péliföld-Szentkeresztre. Elég jól sikerült, pár incidenstől eltekintve, ami főleg a frízekkel való problémákban merül ki. De panaszra nincs okom, az idő is eszményi volt, kicsit most látszik is rajtam, a karom határozottan barnult:)
De az egésznek kerti-party hangulata volt, heverésztünk felépés után a fűben, beszélgettünk meg hallgathattam az ugratásokat. Például Tenya kapott egy rajongójától egy csodatévő "életminőséget javító vitalizáló piramis-mátrixot" ami kb egy műanyag tojástartó, de olyan kis szakmai könyvecske van hozzá hogy Berci (bocsánat Albert) hangulata az egekbe szökött ennek hatására, és azt olvastuk hogy ha a csodatárgyat a mustra rakjuk akkor nem erjed meg, és a bor alkoholtartalma megnövekszik attól hogy rárakjuk a hordóra. Meg persze ha magunkra tesszük akkor az életminőségünk fog javulni.
Egyébként meg az a nagy helyzet hogy a számítógépem önként küldözget linkeket a blogomról msn-en, akkor is ha én nem vagyok fenn. Nem tudom hogy mire föl menedzsel engem ennyire, de nem díjazom az igyekezetét. Ezennel szeretném megkérni drága gépemet hogy tegye takarékra exhibicionista énjét. Mert kicsit túl büszke arra hogy az ő klaviatúráján íródtak agyszüleményeim. csak vicces volt, mert lelepleződött, mivel hajnali fél egykor reklámozott engem, amikoris köztudomásúlag a lovardában kornyadoztam az előadás után. A darab az jó volt, a szállás utána szűkös, sőt át lettem toloncolva a 2-es szobába, bár az jobb mint az ötös. Viszont most egyéb dolgom is akad minthogy írogasak így ezennel zárom soraimat.

Ezentúl megpróbálom berekeszteni a negatív kisugárzást a blogomról,mert senki nem azért szörföl a neten,hogy aztán egy depresszív hangulatú energiavámpír helyen kössön ki, vagy esetleg idetéved egy labilis idegzetű érzékeny ifjú, aki írásaim hatására beáll az emo-brigád vasalthajú dzsungelharcosának. Ma egyébként Lilivel a sétálóutcán kiállított tablókat nézegetve kiválasztottuk a város legfájdalmasabb emo-kidjét, no meg a legpunkabb csajszit, illetve a legtökéletesebben begyakorolt szájpozitúrát alkalmazó hölgyet. találtunk egy nagyon keresztény tablót is ahol igazgató helyett középen egy amerikai lelkipásztor díszelgett.
Kezdek elindulni a pozitív irányba. Ennek örömére valami olyan dolgot rakok be képeken amitől mindig jókedvem lesz. És ez pedig a színes-gusztustalan-ételfestékes nyalóka. De szerintem igen jól néznek ki és akár lehet a művészi önkifejezés eszköze is. Persze nekem az Édességekről már egy tragikomédiába illő eset is eszembe jut,hasonló a "répatorta van?"-vicchez. Bár talán mégsem. DE ebbe itt nem kezdek bele:) Bár igaz hogy kb. egy éve nem is ettem. Főleg a hatalmas színesek tetszenk,bár az ízük annyira nem nyűgözött le eddig. De most ezek a képek mind a pozitív életszemléletet sugallják, és valakinek tényleg az a munkája hogy ilyeneket tervezzen. Egy ilyen nyárimunkát akár ingyen is bevállalnék:D
Egyébként meg ma volt a suliban ballagás. És legszívesebben a Dóriéra mentem volna de a közlekedési tudatlanságom korlátozott ebben... De talán nm is tudtunk volna beszélgetni, szerintem ez az utolsó alkalom amikor együtt van az osztály, bár érződik a "vihar előtti csend" állapot, ahogy mindenki stresszel a következő hét fáradalmai miatt.Én még nem várom az enyémet. Most amúgy fáj a torkom eléggé.
De sebaj vasárnapra úgyis meggyógyulok fő az optimizmus!